A Voyager fantasztikus repülése

voji3001986 decemberében az amerikai Dick Rutan és Jeana Yeager a világon elsőként, közbenső leszállás és tankolás nélkül, sikeresen körülrepülték a Földet.

 

 

 

 

 

 

1981-ben Dick Rutan, az egykori vadászpilóta és bátyja, Burt, a repülőmérnök, valamint Jeana Yeager először ebéd közben, egy étterem papírszalvétájára vázolták fel első látásra őrültségnek tűnő ötletüket. Dick tapasztalt repülő volt, a vietnami háborúban 325 bevetést teljesített, amikor 1968 szeptemberében F-100-as gépét találat érte, és ki kellett ugrania. Yeager egy 1980-as kaliforniai repülőbemutatón találkozott első ízben a két Rutannal akik ebben az időben már saját repülőgépes cégüket irányították. Jeana ezután négy különböző sebességi rekordot állított fel a Rutan-féle EZ-repülőgépekkel.

jeadick680

A három megszállott aviátor egy olyan szerkezeten gondolkodott, amellyel nem csak megdönthetnék az addigi távolsági rekordot, hanem akár körbe is tudnák repülni a Földet. Ezután már „csak” 2 millió dollárra, 18 hónapra és 22 ezer munkaórára volt szükség ahhoz, hogy az ötlet felvetése után öt évvel később, 1986 őszére a kaliforniai Mojave sivatagban elkészüljön a Voyager. A megépítéshez szükséges összeget kizárólag magánemberek és szponzorok támogatásából teremtették elő. A gép a nevét onnan kapta, hogy megvalósításán a Rutan Aircraft Factory és a Voyager Aircraft alkalmazottai és önkéntesei együtt dolgoztak.

vtest680

A futurisztikus alakú, háromtörzsű karcsú szerkezethez több mint 33 méter fesztávolságú szárnyat képzeltek el, ami jóval nagyobb, mint egy B-737-es utasszállítóé. A Voyager névre keresztelt konstrukció legfontosabb újdonságát azonban nem is annyira annak különös formája, mint inkább az anyaga jelentette: építéséhez ugyanis kizárólag grafitszálas erősítésű és méhsejt szerkezetű kompozit műanyagokat kerestek, ami végül különlegesen könnyű, rugalmas és teherbíró repülőgépet eredményezett.

voykab 680b

A gép kabinját szinte „méretre” szabták, ezért a pilótáknak építés közben többször is ki kellett próbálniuk az alig fürdőkádnyi, mindössze 61 centiméter széles ülést, és a mellette kialakított fekvőhelyet. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a szűkös belső tér sokkal inkább emlékeztet egy kínzókamrára, mint pilótafülkére, mivel a súlycsökkentés érdekében - a tengeralattjárókhoz és az űrhajókhoz hasonlóan -, itt is minden milliméternyi helyet ki kellett használni.

voyrajz 680

Összesen csak alig 40 liternyi ivóvizet vihettek magukkal, és az egyetlen luxusnak az számított, hogy a készételeket és a folyadékokat egy kis radiátorral vagy merülőforralóval felmelegíthették. A toalettet gyakorlatilag csak egy tölcsér és speciális műanyag tasakok jelentették. Utóbbiak használat után az egyik szárnyban kialakított rekeszbe kerültek, míg a vizelet egy csövön át a szabadba távozott.

vorr 680

További megpróbáltatásokat jelentett, hogy a megfelelő szigetelés hiányában, repülés közben a zajterhelés elérte a 110 decibelt. A gép első légcsavarját egy léghűtéses motor hajtotta, amelyet csak felszálláskor és a repülés kezdeti szakaszában működtettek, míg a folyamatos normál üzemet egy tolólégcsavaros, vízhűtéses Teledyne Continental IOL-200 motor biztosította. A Voyager legfontosabb tartozékát, a 3700 liter üzemanyagot – mely a teljes felszállótömeg 80 százalékát tette ki –, a szárnyakba beépített 17 tartályban helyezték el. A Voyager berepülésére 1984. június 22-én került sor, majd ezt követően még több mint másfél évet vettek igénybe a további próbarepülések és a különböző módosítások.

kiserovel 680

Az indulás időpontjára a meteorológiai szolgálatok tettek javaslatot, és a legfrissebb műholdképek alapján ők számították ki az optimális útvonalat is, amit az utolsó pillanatokban többször is át kellett tervezni, hogy elkerüljék a haladást akadályozó erős szembeszeleket és a viharos területeket. Az időjárási adatokat, valamint a javasolt útirányt és magasságot rövidhullámú rádióval vagy műholdas kapcsolattal, hatóránként juttatták el a pilótákhoz.

betonon 680

A Voyager helyi idő szerint 1986. december 14-én, reggel 7 óra 59 perckor startolt el a kaliforniai Edwards légitámaszpont 4572 méter hosszú pályájáról, de a felszállás csaknem katasztrófával végződött. A rekordkísérlet előtti 67 tesztrepülésen egyszer sem töltötték tele a tartályokat, a történelmi jelentőségű utat viszont már a maximális, mintegy 4,4 tonnás össztömeggel kezdték meg. (A gép üresen mindössze 426 kg volt.) Ezért a hosszan tartó nekifutás közben, a legörbülő szárnyvégek többször is földet értek, s a jobb szárnyból teljesen letört egy kisebb darab, a bal szárnyvég egy része pedig az egész út alatt libegett. Ezért kezdetben Rutan és Yeager a repülőtér fölött körözött, hogy ellenőrizzék a kormányozhatóságot, miközben a tervező, Burt Rutan azonnal felszállt egy másik géppel, hogy közelről is megvizsgálhassa a szárnyakat. Szerencsére nem talált komolyabb sérülést, így a Voyager folytathatta útját, mely a Hawaii-, a Wake- és a Guam-szigetek mentén vezetett.

ketten 680

Általában viszonylag alacsonyan, a számukra optimális 1000 méteren haladtak, de az időjárás miatt többször is fel kellett emelkedniük 3000 méter fölé. Úgy tervezték, hogy az út során a gép vezetését háromóránként adják át egymásnak. A bátor rekorderek számára az első nagy kihívást a Csendes-óceánon tomboló, mintegy ezer kilométer kiterjedésű „Margit” hurrikán jelentette, melyet úgy próbáltak meg kikerülni, hogy közben azért kihasználhassák a peremén fújó hátszelet. A kritikus pillanatokban a meteorológusok a műholdfelvételek és a gép helyzetének ismeretében szinte sebészi pontossággal, percenként adtak rádióutasítást az irányváltoztatásokra. A kisebb légörvények azonban így is elérték a gépet, melynek rugalmas szárnyai időnként 10 méterre is kilengtek, de kibírták a terhelést. Nem úgy a pilóták, akiket ez a rosszullét határáig igénybevett.

vkabin 680

A Fülöp-szigeteket elhagyva először sikerült helyet cserélniük. A legalább egy percig tartó művelet a földi gyakorlatok ellenére, az út további szakaszaiban is rendkívül kritikus mozzanatnak bizonyult, és a robotpilóta nélkül lehetetlen vállalkozás lett volna. A Csendes-óceán átrepülése után már kezdtek több figyelmet fordítani az üzemanyag mennyiségére. Számításaik szerint ugyanis jóval többet fogyasztottak a tervezettnél, ezért egyre többet foglalkoztak az idő előtti leszállás gondolatával. Közben Vietnam határán repülve, Dick Rutan felidézhette húsz évvel korábbi élményeit, amikor az amerikai légierő pilótájaként egyszer már vett egy kényszerű fürdőt a Kínai-tengerben, amikor gépét lelőtték.

yeager 680

Az út felénél már egyre inkább előtérbe kerültek a fizikai és szellemi állóképességgel kapcsolatos problémák. Yeager például nem csak a légibetegségtől szenvedett, de kis termete miatt problémái voltak a gép vezetésével. Ahhoz ugyanis, hogy kilásson a tetőre szerelt plexi kupolán keresztül, szabályos tornagyakorlatokkal ki kellett emelkednie az ülésből, ami rendkívül fárasztónak bizonyult, de csak így tudta kikerülni az eléjük tornyosuló felhőket. Sri Lanka elhagyása után már biztosak voltak abban, hogy nem jutnak el az induló repülőtérre, és egyre élesebb vitákat folytattak arról, nem kellene-e mégis leszállni valahol. Végül is a makacsabb és kitartóbb Jeana véleménye győzött, aki ragaszkodott ahhoz, hogy amíg egy csepp üzemanyaguk is van, ne adják fel a reményt. Pedig a megpróbáltatások igazán még csak most kezdődtek számukra.

voytkp 680

Afrika fölött, a zivatarfelhők miatt kénytelenek voltak 6000 méter fölé emelkedni, mert Líbia mellett Etiópia, Szudán és Csád is elutasították az átrepülési engedély iránti kérelmüket. Közben a fekvőhelyen Yeager a nagy magasság és hideg hatására elájult, mégsem süllyedhettek lejjebb, mert az a biztos pusztulásukat jelentette volna. Tetézte a bajt, hogy az Atlanti-óceán felett a hátsó motor túlmelegedett, mert olajszintje vészesen lesüllyedt, de végül a kéziszivattyúval még időben fel tudták tölteni a tartályt.

voyrep 680

Közép-Amerika partjait elérve a meteorológusok azt tanácsolták számukra, hogy a veszélyes légáramlatok elkerülésére, csak a partvonal mellett haladjanak. Már Mexikó térségében jártak, amikor alig 830 kilométerre a cél előtt meghibásodott az egyik üzemanyag szivattyú, s bár a másik üzemképes maradt, a hátsó motor egyszer csak leállt. Mivel ezen súlykímélés miatt újraindító berendezés nem volt, a gépet meredek süllyedésbe kellett vinni, és csak a hullámok felett párszáz méterre sikerült beindítani az első motort, majd visszaállítani a hátsó normál működését. Időközben az Edwards légibázison legalább 50 ezer ember gyűlt össze, hogy tanúja lehessen a világrekord utolsó pillanatainak.

voykab 680

A Voyager végül december 23-án, 9 nap 3 perc és 44 másodperc után, helyi idő szerint 8 óra 5 perkor szállt le, s miután a sivatagi Edwards légibázison kiváló volt az időjárás, előtte még néhány tiszteletkört is tettek a nézőközönség és persze a sajtó tiszteletére, de földet éréskor már csupán 48 kilogramm üzemanyag maradt a tartályokban. Rutan és Yeager ezzel többek között megduplázták azt a 20 168 kilométeres a távolsági repülési világrekordot, amit egy B–52-es bombázó személyzete ért el 1962-ben. A Voyager által megtett távolság 42 432 kilométer volt, amit útjuk során 187 km/óra átlagsebességgel teljesítettek.

reagan680

A nem mindennapi teljesítmény átlagon felüli kitartást és erőnlétet igényelt - embertől és géptől egyaránt. Amikor Ronald Reagan amerikai elnök az Elnöki Polgári Becsület Érdemérmet adományozta a Rutan testvéreknek és Yeagernek, ők szerényen ennyit mondtak:

„Mi csak meg akartunk tenni valamit, aminek még helye volt a repülés történetében.”

 

Földesi László

Fotók: NASA, Smithsonian National Air And Space Museum

   © 1996 - 2015. Copyright AeroNews – Minden jog fentartva  |  Impressum
Powered by Joomla 1.7 Templates